Tippek kezdőknek, ha kalligráfiát tanulnál – így válassz a workshopok közül!

 

Tapasztalatom szerint, rohanó világunkban az emberek egyre inkább vágynak a szépre, egyre érdeklődőbbek és nyitottabbak a művészi alkotások iránt. Nemcsak azok értékét fedezik fel, de örömmel tanulják meg a kivitelezés módját, és készítik el saját alkotásukat. Az ilyen jellegű tevékenységeknek köszönhetően kicsit kiszakadhatunk a hétköznapokból, lelassulhatunk, végre csak magunkra figyelhetünk. Éppen ezért olyan nagy öröm és megtiszteltetés számomra is, hogy egyre többen érdeklődnek a kalligráfia iránt, ami igazi reneszánszát éli napjainkban.

 

Bár már gyerekkorom óta imádok rajzolni, a kalligráfiával mégis felnőtt fejjel kezdtem el komolyabban foglalkozni. Szabadidőm nagy részét a gyakorlás tette és teszi ki mind a mai napig, emiatt pedig olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, amit szívesen adok át az arra érdeklődők számára workshopjaimon. A kalligráfia a lelassulás művészete is, sokan ezért jelentkeznek egy-egy ilyen alkalomra, mert az alkotáson túl, erre a fajta türelem-próbára is vágynak.

 

Mire figyelj tehát amikor workshopot választasz?

 

A kalligráfiának több típusa is van, ezért fontos, hogy tisztában legyetek azzal, egy adott workshopon mit is fogtok tanulni, ne az esemény napján szembesüljetek vele először. Összegyűjtöttem nektek a kalligráfia válfajait, így amikor legközelebb elkap titeket az alkotás vágya, biztosan tudni fogjátok vagy az esemény nevéből, vagy annak leírásából, hogy a klasszikus vagy a modern irányzat szépségeivel találkoztok-e majd.

 

Alapvetően tehát a kalligráfiának két fő típusa létezik: a klasszikus és a modern kalligráfia. Amit én oktatok az a modern (ecsetfilces) kalligráfia, ami egyébként klasszikus alapokra épül, de ebben a megközelítésben sokkal több lehetőség van a kísérletezésre, betűtípusok keverésére, a személyes szabadságra. Ezzel szemben a klasszikus kalligráfiában adott, konkrét betűtípusok vannak, azoktól pedig eltérni nem lehet. Ha nézzük pl. a copperplate betűtípust, egészen pontosan meg van adva, hogy egy vonás mettől meddig tarthat, milyen hosszúságú lehet. Persze itt is lehet díszítésekkel kísérletezni, de ez egy jóval kötöttebb műfaj. A copperplate vagy a spencerian betűtípust általában mártogatós tollal, egy rugalmas pontszemmel kivitelezik. Ha tehát olyan workshopot láttok, aminek a nevében szerepel a copperplate, akkor egyértelműen arra kell számítani, hogy a klasszikusan tintába mártott, rugalmas pontheggyel fogtok dolgozni.

 

Találkoztam már olyan workshop-al is, ami a vágott hegyű tollal kivitelezett italic betűtípusra koncentrált. Ez teljesen más, mint akár az ecsetfilc, vagy a rugalmas ponthegy, magát a betűt is másképp kell rajzolni. Ha tehát azt látjátok az eseménynél, hogy megtanult betűtípus italic, akkor arra kell számítani, hogy ez is egy klasszikus szögletes betűtípus, ahol egy betű több vonásból áll össze.

 

Az ecsetfilces kalligráfia leginkább a rugalmas pontheggyel rajzolt kalligráfiához hasonlítható, valamint az ecsethez. Ezért is írom bele mindig az esemény nevébe, hogy a jelentkezők számára egyértelmű legyen, mivel is fognak találkozni.

 

Létezik még a Faux kalligráfia, amit sima filccel lehet kivitelezni – ez az a technika, amikor ugyanúgy a kalligráfia alapjait alkalmazva meghúzzuk a betűk vonalát, vonásait, de mivel nem rugalmas, hanem egy fix hegyű filccel rajzoljuk meg a betűket, ezért ez egy vonal lesz, nem lesznek benne vékony és vastag átmenetek. A kalligrafikus feliratokat úgy érjük el, hogy a vonásokat utólag vastagítjuk meg.

 

Figyeljétek tehát az esemény leírását, ha pedig modern megközelítésre, igazi szabadságra vágytok, akkor gyertek el valamelyik tanfolyamomra. Az eseményeket itt találod: https://brisign.hu/workshop/